Abu Simbel – Látványos régészeti mentőakció az UNESCO égisze alatt

Történelmi kalandok Egyiptom földjén

Hálás vagyok a sorsnak és magamnak mindazon mai napig megtett erőfeszítéseimért és befektetett energiáért, amelyet az egyiptológia tanulásába, Egyiptom országának felfedezésébe, kalandos utazásaimba ezidáig belefektettem.

Egyéni utazásaim alkalmával továbbra is keresem az új kalandokat, és nem lehet ez másként most sem. A 2024-es év utazásaival összefüggésben kiemelt cél az általam még nem látogatott egyiptomi helyszínek felkeresése, továbbra is az ország egész területére összpontosítva, valamint további, Egyiptommal kapcsolatos tudásanyag elsajátítása, a látókör bővítése, új élmények megszerzése.

Nem elég hallani, olvasni róla, vallom, hogy tapasztalni, megélni kell.

Napok kérdése és hamarosan újra útnak indulok, s ezúttal nem dolgozok, hanem tanulok, kutatok. Mindez kikapcsolódás nekem. A legnagyobb nyitottsággal és gőzerővel készülődök. Minden egyéni egyiptomi utazásomkor az elmúlt 5000 év egy történelmi eseményét kiragadom és annak helyszínén a témakörrel kapcsolatos információkat, látnivalókat körbejárom.

Veszélyben a núbiai templomok

A Nílus völgyének az a szakasza, amelyet Núbiának nevezünk minden idők leglátványosabb és leginkább összpontosított leletmentő expedíciójának volt tanúja az 1960-as években. Ezt a területet és az itt felépített történelmi műemlékeket, lakóterületeket az asszuáni nagy duzzasztó megépítése által megnövekedett vízszint halálra ítélt.

Tudható volt, hogy páratlan méretű archeológiai leletmentő akcióra van szükség, mely feladat nagysága és a várható költségek erőn felülinek mutatkoztak a két érdekelt kormány számára. Egyiptom és Szudán is belátta, hogy segítségre van szükségük.

UNESCO segítség a fenyegetett műemlékekért

1960. március 8-át írunk. Ezen a napon dr. Vittorino Veronese, az UNESCO főigazgatója felhívást tett közzé.

„Nem vitás, hogy ha szenvedő emberek boldogulása forog kockán, habozás nélkül fel kell áldozni a gránit- és porfírszobrokat. De senki, aki ilyen elhatározásra kényszerül, nem gondolhat szívszorongás nélkül döntésének szükségességére. Nem könnyű a választás a múlt öröksége, illetve a történelem legnagyszerűbb emlékeinek árnyékában élő nép jóléte között, nem könnyű akár a templomokat akár a termést választani. Szánnám azt az embert, aki e válaszút előtt állva a kétségbeesés érzése nélkül is tudna dönteni. 

Ezek az alkotások, amelyek elvesztése tragikusan közeli lehet, nemcsak azoknak az országoknak a tulajdona, amelyek szállást adnak nekik. Az egész világnak joga van ahhoz, hogy fennmaradjanak. Az emberiség közös örökségéhez tartoznak. 

Teljes bizalommal fordulok tehát a kormányokhoz, intézményekhez, közösségi és magánalapítványokhoz, valamint a jóakaratú emberekhez, járuljanak hozzá a történelemben eddig páratlan feladat sikeréhez. „

Dr. Veronese utóda, René Maheu hasonló lelkesedéssel támogatta a núbiai vállalkozást, és sikeres befejezéshez vezette.

A Magyar Tudományos Akadémia núbiai expedíciója

Hosszú órákat ültem végig egyiptológusok előadásait hallgatva, idegen nyelvű könyveket fordítottam és kutattam a témában, és bár már nem is tudom hány alkalommal jártam az abu simbeli templomoknál – napfelkeltekor, nappal, éjszaka – és további megmentett emlékműveknél a Nasszer tó partján, az asszuáni gáton, úgy éreztem, hogy a leletmentő expedíció munkálatainak mértéke az akkori korban még nem élő emberként számomra továbbra is felfoghatatlan.

Tekintettel arra, hogy a témában Magyarország is szerepelt vállalt, különös helyet foglal el szívemben a templomok áttelepítésének története.

Utoljára kellett megvizsgálni, feltárni és megmenteni a régi társadalmak által háthagyott emlékeket, mivel az új víztároló feltöltése után minden terület víz alá került itt, ahol valaha is emberek éltek. Mintegy harminc ország tudósai, építészei és mérnökei, köztük Magyarország és hazánk legjobb szakemberei vették fel a harcot az idővel. A Magyar Tudományos Akadémia a Régészeti Kutató Csoportot bízta meg az expedíció lebonyolításával, és legnagyobb megelégedésünkre mondhatjuk, hogy Magyarország részvétele számottevő tudományos eredményt jelent Núbia történetének megismerése és emlékeinek megmentése terén. A magyar expedíció résztvevői egyiptológusok, régészek és egy fő építésztörténész mérnök összetételben 1964. augusztus 10-én indultak el Egyiptomba az MTA doktora Castiglione László vezetésével és október 6-ig dolgoztak Núbiában.

Még most is fülembe csengenek  professzor Varga Edith személyes emlékeit ismertető szavai, melyeket egy előadás alkalmával mesélt nekünk. Mindaz mit hallottam megérintett, és a téma kiemelt helyet foglalt el szívemben.

Következő utam egyik célja, hogy a núbiai mentőakciót most más aspektusból megismerjem, a témában még inkább elmélyüljek és a számomra megszerzett új tapasztalást megosszam az érdeklődőkkel. Kövessenek!

Egyiptom varázslatos körutazások, programok – Emesés Egyiptom