Dzsószer fáraó lépcsős piramisa – exkluzív látogatás különleges engedéllyel

Indulás Szakkarába, Memphis nekropoliszába

Mondhatnám, hogy a forró kelet egyik országából írom soraimat, de sajnos e szavak nem jönnek most ajkamra. Ma nap közben Kairóban 14 fok volt, borult égbolt takarta el a napot és a szellő fuvallata hűvösebb időjárás érzetét keltette. A tegnapi napon, egy ugyan ilyen, februári kora reggelen hasonló időben indultunk Memphis nekropoliszába, Szakkarába. Ez az egyik legősibb temető, Szokarisz Istenről kapta nevét.

Ez a hűvösnek mondható reggel mégis melegséggel töltött el, hiszen Dzsószer fáraó piramisához igyekeztünk. Már az oda vezető úton lázban égtem, mert tudtam, hogy nem mindennapi látványosságban lesz részem. A cél a lépcsős piramis északi bejáratán indulással a több kilométer hosszú folyósórendszeren át a közel 30 méter mély akna aljába való eljutás. A piramis ezen része a látogatók elől elzárt terület, de mi különleges engedélyt szereztünk, és most kizárólag nekünk nyitják ki, csak mi fogunk bent tartózkodni.

A lépcsős piramis déli bejárata

Mint minden turista, aki ide tart, mi is a déli körzetbe érkeztünk, szemben állva az építménnyel, annak déli bejáratát láttam magam előtt. A szakkarai körzet belépőjegyén túl plusz belépőjegy vásárlásával itt bárki besétálhat, és pár méternyi folyosón való séta után megláthatja, hogy egy nagyon mély akna fogadja az ide látogatókat. Bár egy korlát választ el, a mélység olykor ijesztő, amikor az üregbe belenézek. Az akna alján hatalmas, szorosan egymás mellé helyezett gránit tömböket látni, amelyet odalent körbe lehet járni.

A lépcsős piramis északi bejáratát ma csak nekünk nyitják ki

Ezúttal ezzel a tudattal sietve meg is kerültük a lépcsős piramist. Az északi oldalra érve bal kéz felől elhaladtam a szerdáb (szoborfülke előtt), melynek zárt falai között, a lyukon bekukucskálva ott található Dzsószer szobrának másolata. Az eredeti példány a kairói múzeumban a földszinten várja a látogatókat. Innen még pár méter séta és meg is érkeztünk. Egy nagyon mélyre nyúló lejárat előtt álltam meg. Emlékeim szerint szinte beleszédült az ember, ahogy a sok lépcsőre letekintett.  Több kilométernyi alagútrendszer kanyarog a piramis gyomárban, melynek pár száz métere a 2020-as felújítási munkálatok végeztével látogatható meg. Ez mind most csak reánk várt.  Ekkor már nagyon izgultam és kíváncsi voltam, szerencsére pár perc múlva el is indultunk befelé.

Óvatos léptekkel gyalogoltunk lefelé, (a portól bármikor megcsúszhat egy lépés) néhol folyosókon álló testtartással, néhol kanyargós üregekben görnyedve, minden egyes lépésre figyelve. Esetenként át kellett bújni kisebb, de mély sziklaüregeken. Egyszer-egyszer az ijedtség azt mondatta velem, hogy „huhhh, hát ez nem is veszélytelen”.

Dzsószer kék csempés folyosórendszere piramisának belsejében

Egészen a mélyben, de még nem az akna üregébe lépve, elképedtem a kék csempés folyosókon, ugyanis Dzsószer fáraó piramisa alatt olyan kamrák és folyosók sora található, ahol a mészkőfalat finom kék és kékeszöld fajansz csempék díszítették. Ezeknek egy-egy darabját az Imhotep múzeumban korábban már láthattam, de itt élőben eredeti lelőhelyükön elkápráztatott, amit megpillantottam. A szikla egyenetlen falfelületére kőpaneleket rögzítettek, amelyekbe a kis kék-zöld csempéket illesztették be. Mintha egy medence mozaik falát láttam volna magam előtt, és a színei!…hjajjj az nagyon gyönyörű, egyszerűen lenyűgöző!

Hasonlóan díszített kamrákat találtak a közelben lévő déli sír alatt is.

Tovább haladva be is jutottam az aknába, de előtte egy alacsony átjárónál nem hajoltam le, és a fejem búbja akkorát koppant a szikla fallal találkozva, hogy azt hittem egy pillanatra, hogy összeesek és innen tovább már nem megyek. Ennek nyomait a nap végén is éreztem a fejemen. De sebaj, Indiana Jones sem úszta meg sértetlenül a felfedezéseit, hát így történt ez ebben az esetben is.

A Dzsószer piramis energiái, és titokzatos sóképződményei

Az akna alján található gránit tömbből kirakott kocka, vagy inkább tégla teljes döbbenetemet kiváltotta. Olyan hatalmas méretű egy-egy tömb, hogy a kérdés egyből felszínre jön: hogyan hozták ezt ide? Valaki elmondaná nekem? Az alagutak túl keskenyek, egy homogén kőzet vesz körbe engem, ahogy itt állok lent, mint egy porszem ebben a hatalmas rendszerben.

Hatalmas energiája van a helynek, már maga a látvány és ezek a méretek is ezt sugallják az ide érkezőnek. De a külön belépési engedéllyel meditációra is volt lehetőség odalent, így volt lehetőség elmélyülni a hely szellemében.  A lélek lecsillapodása után újra aktívak lettünk, a folyosó rendszer további részei felfedezésére törekedtünk. És amikor azt hittem ennél mélyebb pont már nincsen a piramis alatt, még mindig haladtunk az alagútrendszerben, ami a föld  mélyében egy labirintus hatását keltette. Ekkor már egy olyan folyosóra érkeztünk, ahol a folyosó falairól kitüremkedő, egyre növekvő só képződmények vonták el figyelmem. Ismét jött egy kérdés: mitől csapódik itt ki a só? Hiszen olyan száraz és poros a levegő, hogy egy csepp nedvesség sem buggyan itt elő. Ráadásul a növekvő, egyre inkább elnyúló kristályok szálak fonalaként lógnak a falfelületről lefele, esetenként többször megcsavarodva, mint egy spirál forma.

És még mindig csak mélyült a folyosók rendszere, ahol cserepeket fedezhet fel az ide érkező látogató tekintete. Alabástrom, diorit stb. edények és korsók darabjai hevernek itt szanaszéjjel, de legalább több ezer darabé, feltételezem. Ilyen nagy mennyiségben milyen célt szolgálhattak ezek eredetileg?

A cserepek között is hosszabb időt töltöttünk el, majd rengeteg élménnyel indultunk vissza a felszínre.

Kérdések és kérdések sora jár a fejemben azóta is. Egyiptom misztikuma számomra csak növekedni látszik. Minél inkább elmerülök a részletekben, annál több megválaszolatlan kérdés marad bennem. Ilyen ez az ország, és én így szeretem.

Ilyen mélyről a visszaút sem volt egyszerű. De a kijövetel már nem fájt annyira, mint az érkezésem, csupán a poros levegő nem segítette elő légzésem.