Egyiptomi piramisok
A piramisok kutatása számtalan kíváncsi ember nevéhez fűződik. Legyen az ókor kutató, felfedező, utazó, egy biztos: a piramisok titkaikkal lenyűgözték őket. Jelen beszámolóm egy Gizától kívülálló területhez köthető. A szakkarai Dzsószer piramis és a gízai Nagy Szfinx látogatást követő napon is izgalmas programok következtek. Reggeli után először Abu Sirbe vezetett utunk. A nekropolisz turisták előtt zárva tartja kapuit, így ide is különleges engedéllyel jutottunk be, két óra hosszára csak mi tartózkodtunk a körzetben.
A gízai piramis fáraóinak leszármazottai
Uszerkáf. Az 5. dinasztia vérvonalának első uralkodója. Rokonságban állhatott a 4. dinasztiával, de a 4. és 5. dinasztia közötti átmenet viszonyai kevéssé ismertek. Uszerkáf anyja gyaníthatóan egy hercegnő lehetett, aki a 4. dinasztia oldalágához tartozott és nem viselte sem a „király lánya”, sem a „királyi feleség” címeket. Uszerkáf uralkodásának évei és uralkodásának eseményei is alig ismertek, főleg építkezései kapcsán emlegettjük őt.
A nagyméretű piramisok építésének korszaka Mükerénosszal lezárult. Uszerkáf maga végső nyughelyének Szakkarát választja. Piramisát a piramismező közepére, a Dzsószer körzet falával összenőve építette meg. Termetét tekintve jóval kisebb méretű, mint az előd gízai építmények, sőt, mondhatjuk eltörpül azok mellett. Továbbá az építkezésben felhasznált alapanyag tekintetében sem vonható párhuzam a 4. dinasztia kőhegyeivel. Az építkezéshez használt kis tégla méretű kőzet, nem olyan tartós, hogy az örökkévalóságig kitartana.
Ez a tendencia érvényesül az Uszerkáfot követő utódok építkezései során is, a piramisok méretei meg sem közelítik a gízaiakat és a kivitelezés is sokkal gyengébb. Uszerkáf utódai pedig már Abusirt választották piramisaik megépítésének helyéül, és bár gúláik valamivel tekintélyesebb méretűek, mint Uszerkáfé, szemmel látható, hogy nagyobb gondot a halotti templomra és a Nap-szentélyekre fordították.
Mi indokolja ezt a hatalmas szemléletváltást az ókori egyiptomi vallási életben? A királyi hatalom gyengülése? Kisebb gazdasági potenciál? Magam szerettem volna látni az 5. dinasztia piramisait és ezeken a kérdéseken a látottak alapján töprengeni.
Abu Sir piramisai
Ezen a reggelen az 5. dinasztia temetkezési területére érkeztünk. A még látható építmények, piramisok és templomok maradványai igen rossz állapotban vannak, de részben látogathatók. Igaz, csak kívülről lehet őket megtekinteni, de önmagában már ez is nagy élmény.
A falusi termőterületről, a sivatagi homokon gyalogolva elsőként Ptahshepses masztabája mellett álltunk meg. A masztaba tulajdonosa az ötödik dinasztiabeli Neuszerré fáraó vezírje és veje volt, s mint ilyen a királyi udvar egyik legkiválóbb tagja volt. Az előttem álló masztaba komplexum sokak szerint az Óbirodalom legkiterjedtebb és építészetileg legegyedibb nem királyi sírja.
A bejárat a komplexum északkeleti sarkában található. Itt álltam magam is, szemben a több ezer éves történelem egy darabjával. Két hat méter magas lótusz alakú mészkő oszlop magasodott mellettem, amelyek egy finom mészkő architrávot támasztottak alá.
- Ptahshepses masztabája
- Lótusz formájú mészkő oszlopok
Bejutni nem lehetett, ezért körbejártam, amennyire csak lehetett. A hosszúra nyúlt építmény hátsó falához feljutottam, és bekukkantottam. Oszlopos helyiséget, fedetlen udvart láttam, és nem sokkal többet, de hátha egyszer beléphetünk ide és körbejárható lesz.
- Maradványok
- Az oszlopos helyiség is romos állapotban látható
Régészeti misszió Szahuré piramisánál
Szemben a templommal állva, balra tekintve ott magasodott Neuszerré és Noferirkaré piramisa. Jobbra tekintve pedig Szahuré templomkomplexuma és piramisa. Itt ásatások folytak épp, egyiptomiak dolgoznak a templomba vezető feljáró területén. Ez nem zavart bennünket, elindultunk a piramishoz közeli területre.
A piramis közelébe érve megláthattuk, hogy munkálatok nemcsak a külső területen, hanem a Szahuré piramis belsejében is zajlanak. A munka már évek óta a belső helyiségek tisztítására valamint a piramis alépítményének megszilárdítására és helyreállítására összpontosul a további esetleges összeomlás megelőzése és a piramis védelme érdekében. Egyébként az itt zajló belső munkálatok eredményei a tavalyi év őszén nagyobb visszhangot kaptak a médiában, mivel a régészeti misszió egy újabb titkos kamrát tárt fel a piramisban.
Ahogy fentebb említettem Szahuré apja, Uszerkáf még Szakkarában emelt piramist, az ő anyja, aki Menkauré leánya pedig Gízában temetkezett. Szahuré az 5. dinasztia második uralkodója új temetkezési helyet jelölt ki a szakkarai nekropolisz legészakibb részén Abu Sirben. Ahogy a messzi távolba tekintettem, innen láttam is a lépcsős piramist, érdekes volt most ebből a szemszögből rálátni.
- A távolban ott látszik a szakkarai déli körzet
- … ahol Dzsószer fáraó lépcsős piramisa is jól látható
Szahuré bá-lelke felemelkedik
Szahuré piramisának eredeti neve: „Szahuré bá lelke felemelkedik”. Apja naptemplomától néhány száz méterre áll a piramis, így az apa által emelt legfontosabb templomhoz igazodott, nem véletlenül, hiszen ez a hely a korban előretörő Ré-kultusz központja volt.
A Szahuré temetkezési komplexum legkorábbi feltárását 1837-ben John Perring végezte. Ugyanakkor ennek a területnek az elvi feltárása az 1863. október 5-én Berlinben német zsidó családba született Ludwig Borchardt német építész, régész, egyiptológus nevéhez fűződik. Azonban Borchardt neve a legismertebb arról, hogy Amarnában ásatásokat folytatott és megtalálta egy bizonyos Thotmesz szobrász műhelyét. Ez volt az a műhely, amelynek tartalma között ott volt az a híres Nefertiti büszt is, amelyet egy csellel a németek magukkal vittek és soha nem adtak vissza Egyiptom részére. A mellszobor a mai napon a berlini Neues Museumban található.
Borchardt 1895-ben Kairóba utazott és Gaston Masperoval együtt elkészítette az Egyiptomi Múzeum katalógusát. (Catalogue Général du Musée du Caire). 1902-1908 között végzett feltárásokat a Szahuré piramiskomplexumban. Nagy figyelmet fordított a komplexum építészetére, azonban a felvezető út nagy részét feltáratlanul hagyta, amelyet a később végzett ásatások is igazoltak. A területen végzett munkájának eredményét egy két kötetes tanulmányban tette közzé. (Das Grabdenkmal des Konigs Sahure, „Szahuré király temetési emlékműve”)

A Szaruhé piramis maradványai
Visszaemlékszem azokra a percekre, amikor megközelítettem a piramist. A terület, ahol álltam az ókorban fallal volt körülkerítve. Egy felvezető úton haladtam előre, amelyből napjainkban csupán a két oldalt emelkedő fal maradványok jelzik a valaha piramis felé vezető út irányát. Ez a piramisba felvezető út egy fedett halotti templomba torkollott, melynek közepén egy nyitott, oszlopokkal körülvett udvar helyezkedett el. A nyitott udvar oszlopaiból kettő áll még ma is, a többi darabjaiból imitt-amott hever egy-egy forma, amelyek az anno itt magasodott oszlopokra engednek következtetni. A halotti templom komplexuma vezetett a piramishoz, azonban itt már ténylegesen csak kőhalmazok voltak láthatók.
Ahogy a romos területen sétáltam, arra lettem figyelmes, hogy többféle kemény kőzet maradványa hever szerte-széjjel, köztük különböző színű gránitok, mészkő darabok. Megfigyeltem a kőzetek formáit, ekkor feltűntek a belefaragott, mélyített formák szabályos vonalai. Érdekes volt ezt látni, és akkor ismét felmerült a kérdés bennem, milyen eszközöket használtak a mélyítésre és formázásra? A kemény kőzet megmunkálásának kérdései itt is, mint mindenhol Egyiptom szerte lefoglalja egy Abu Sirbe látogató gondolatait.
- A Szahuré piramis előtti templomban megmaradt két ép oszlop
- A piramis előtti templom terület maradványai
- Oszlopmaradvány
- Szahuré romos állapotban lévő piramisa
A távolban látszódnak a gízai piramisok is. Velük szemben leültem egy gránit tömbre, és egyszerűen elmerengtem. Csend volt. Eszembe jutottak az erről a területről szóló tanulmányaim, és hagytam magam érezni e terület energiáit.
Gondolataimat a szél fújta tova, és ami innen velem maradt, az már a részem, s a túlvilágra egyszer majd magammal viszem.