Abu Sir piramisai – exkluzív látogatás különleges engedéllyel

Egyiptomi piramisok

A piramisok kutatása számtalan kíváncsi ember nevéhez fűződik. Legyen az ókor kutató, felfedező, utazó, egy biztos: a piramisok titkaikkal lenyűgözték őket. Jelen beszámolóm egy Gizától kívülálló területhez köthető. A szakkarai Dzsószer piramis és a gízai Nagy Szfinx látogatást követő napon is izgalmas programok következtek. Reggeli után először Abu Sirbe vezetett utunk. A nekropolisz turisták előtt zárva tartja kapuit, így ide is különleges engedéllyel jutottunk be, két óra hosszára csak mi tartózkodtunk a körzetben.

A gízai piramis fáraóinak leszármazottai

Uszerkáf. Az 5. dinasztia vérvonalának első uralkodója. Rokonságban állhatott a 4. dinasztiával, de a 4. és 5. dinasztia közötti átmenet viszonyai kevéssé ismertek. Uszerkáf anyja gyaníthatóan egy hercegnő lehetett, aki a 4. dinasztia oldalágához tartozott és nem viselte sem a „király lánya”, sem a „királyi feleség” címeket. Uszerkáf uralkodásának évei és uralkodásának eseményei is alig ismertek, főleg építkezései kapcsán emlegettjük őt.

A nagyméretű piramisok építésének korszaka Mükerénosszal lezárult. Uszerkáf maga végső nyughelyének  Szakkarát választja. Piramisát a piramismező közepére, a Dzsószer körzet falával összenőve építette meg. Termetét tekintve jóval kisebb méretű, mint az előd gízai építmények, sőt, mondhatjuk eltörpül azok mellett. Továbbá az építkezésben felhasznált alapanyag tekintetében sem vonható párhuzam a 4. dinasztia kőhegyeivel. Az építkezéshez használt kis tégla méretű kőzet, nem olyan tartós, hogy az örökkévalóságig kitartana.

Ez a tendencia érvényesül az Uszerkáfot követő utódok építkezései során is, a piramisok méretei meg sem közelítik a gízaiakat és a kivitelezés is sokkal gyengébb. Uszerkáf utódai pedig már Abusirt választották piramisaik megépítésének helyéül, és bár gúláik valamivel tekintélyesebb méretűek, mint Uszerkáfé, szemmel látható, hogy nagyobb gondot a halotti templomra és a Nap-szentélyekre fordították.

Mi indokolja ezt a hatalmas szemléletváltást az ókori egyiptomi vallási életben? A királyi hatalom gyengülése? Kisebb gazdasági potenciál? Magam szerettem volna látni az 5. dinasztia piramisait és ezeken a kérdéseken a látottak alapján töprengeni.

Abu Sir piramisai

Ezen a reggelen az 5. dinasztia temetkezési területére érkeztünk. A még látható építmények, piramisok és templomok maradványai igen rossz állapotban vannak, de részben látogathatók. Igaz, csak kívülről lehet őket megtekinteni, de önmagában már ez is nagy élmény.

A falusi termőterületről, a sivatagi homokon gyalogolva elsőként Ptahshepses masztabája mellett álltunk meg. A masztaba tulajdonosa az ötödik dinasztiabeli Neuszerré fáraó vezírje és veje volt, s mint ilyen a királyi udvar egyik legkiválóbb tagja volt. Az előttem álló masztaba komplexum sokak szerint az Óbirodalom legkiterjedtebb és építészetileg legegyedibb nem királyi sírja.

A bejárat a komplexum északkeleti sarkában található. Itt álltam magam is, szemben a több ezer éves történelem egy darabjával. Két hat méter magas lótusz alakú mészkő oszlop magasodott mellettem, amelyek egy finom mészkő architrávot támasztottak alá.

Bejutni nem lehetett, ezért körbejártam, amennyire csak lehetett. A hosszúra nyúlt építmény hátsó falához feljutottam, és bekukkantottam. Oszlopos helyiséget, fedetlen udvart láttam, és nem sokkal többet, de hátha egyszer beléphetünk ide és körbejárható lesz.

Régészeti misszió Szahuré piramisánál

Szemben a templommal állva, balra tekintve ott magasodott Neuszerré és Noferirkaré piramisa. Jobbra tekintve pedig Szahuré templomkomplexuma és piramisa. Itt ásatások folytak épp, egyiptomiak dolgoznak a templomba vezető feljáró területén. Ez nem zavart bennünket, elindultunk a piramishoz közeli területre.

A piramis közelébe érve megláthattuk, hogy munkálatok nemcsak a külső területen, hanem a Szahuré piramis belsejében is zajlanak. A munka már évek óta a belső helyiségek tisztítására valamint a piramis alépítményének megszilárdítására és helyreállítására összpontosul a további esetleges összeomlás megelőzése és a piramis védelme érdekében. Egyébként az itt zajló belső munkálatok eredményei a tavalyi év őszén nagyobb visszhangot kaptak a médiában, mivel a régészeti misszió egy újabb titkos kamrát tárt fel a piramisban.

Ahogy fentebb említettem Szahuré apja, Uszerkáf még Szakkarában emelt piramist, az ő anyja, aki Menkauré leánya pedig Gízában temetkezett. Szahuré az 5. dinasztia második uralkodója új temetkezési helyet jelölt ki a szakkarai nekropolisz legészakibb részén Abu Sirben. Ahogy a messzi távolba tekintettem, innen láttam is a lépcsős piramist, érdekes volt most ebből a szemszögből rálátni.

Szahuré bá-lelke felemelkedik

Szahuré piramisának eredeti neve: „Szahuré bá lelke felemelkedik”. Apja naptemplomától néhány száz méterre áll a piramis, így az apa által emelt legfontosabb templomhoz igazodott, nem véletlenül, hiszen ez a hely a korban előretörő Ré-kultusz központja volt.

A Szahuré temetkezési komplexum legkorábbi feltárását 1837-ben John Perring végezte. Ugyanakkor ennek a területnek az elvi feltárása az 1863. október 5-én Berlinben német zsidó családba született Ludwig Borchardt német építész, régész, egyiptológus nevéhez fűződik. Azonban Borchardt neve a legismertebb arról, hogy Amarnában ásatásokat folytatott és megtalálta egy bizonyos Thotmesz szobrász műhelyét. Ez volt az a műhely, amelynek tartalma között ott volt az a híres Nefertiti büszt is, amelyet egy csellel a németek magukkal vittek és soha nem adtak vissza Egyiptom részére. A mellszobor a mai napon a berlini Neues Museumban található.

Borchardt 1895-ben Kairóba utazott és Gaston Masperoval együtt elkészítette az Egyiptomi Múzeum katalógusát. (Catalogue Général du Musée du Caire). 1902-1908 között végzett feltárásokat a Szahuré piramiskomplexumban. Nagy figyelmet fordított a komplexum építészetére, azonban a felvezető út nagy részét feltáratlanul hagyta, amelyet a később végzett ásatások is igazoltak. A területen végzett munkájának eredményét egy két kötetes tanulmányban tette közzé. (Das Grabdenkmal des Konigs Sahure, „Szahuré király temetési emlékműve”)

A Szaruhé piramis maradványai

Visszaemlékszem azokra a percekre, amikor megközelítettem a piramist. A terület, ahol álltam az ókorban fallal volt körülkerítve. Egy felvezető úton haladtam előre, amelyből napjainkban csupán a két oldalt emelkedő fal maradványok jelzik a valaha piramis felé vezető út irányát. Ez a piramisba felvezető út egy fedett halotti templomba torkollott, melynek közepén egy nyitott, oszlopokkal körülvett udvar helyezkedett el. A nyitott udvar oszlopaiból kettő áll még ma is, a többi darabjaiból imitt-amott hever egy-egy forma, amelyek az anno itt magasodott oszlopokra engednek következtetni. A halotti templom komplexuma vezetett a piramishoz, azonban itt már ténylegesen csak kőhalmazok voltak láthatók.

Ahogy a romos területen sétáltam, arra lettem figyelmes, hogy többféle kemény kőzet maradványa hever szerte-széjjel, köztük különböző színű gránitok, mészkő darabok. Megfigyeltem a kőzetek formáit, ekkor feltűntek a belefaragott, mélyített formák szabályos vonalai. Érdekes volt ezt látni, és akkor ismét felmerült a kérdés bennem, milyen eszközöket használtak a mélyítésre és formázásra? A kemény kőzet megmunkálásának kérdései itt is, mint mindenhol Egyiptom szerte lefoglalja egy Abu Sirbe látogató gondolatait.

A távolban látszódnak a gízai piramisok is. Velük szemben leültem egy gránit tömbre, és egyszerűen elmerengtem. Csend volt. Eszembe jutottak az erről a területről szóló tanulmányaim, és hagytam magam érezni e terület energiáit.

Gondolataimat a szél fújta tova, és ami innen velem maradt, az már a részem, s a túlvilágra egyszer majd magammal viszem.