Egy új főváros határsztéléi – látogatás Tell El Amarnában

Ahet-Aton az új vallási főváros

IV. Amenhotep uralkodásának ötödik évében elhatározta, hogy új fővárost alapít. Ahet-aton az a város, amelyet Ehnaton alapított Közép-Egyiptom „sivatagi öblében” félúton az ókori Memphis és Théba között. Határkősztéléi királyi emlékművek csoportja Felső-Egyiptom egy sivár területén, amelyeket az Aton horizontját körülvevő sziklákba véstek be, és határolják a kizárólag Aton istennek szentelt Ahet-aton városát Tell El Amarnánál.

Eddig 14 sztélét fedeztek fel, a tudomány betűkkel jelöli őket.

Felállításuk két szakaszban történt. Az első három sztélét, – amelyet ma K, M, és X betűkkel jelölnek – Ehnaton 5. uralkodási évében állították, a többit a 6. évben. Több méter magasak, az U sztélé, amelyet korábban már én magam is meglátogattam eléri a 6 méter magasságot is. Mindegyiknek közös jellemzője, hogy Ehnatont és feleségét Nofertitit ábrázolják Aton sugarai alatt.

A vallási reform eltörlése

A legtöbb sztélé komoly károsodást szenvedett az idők folyamán, többüket Ahet-aton elhagyása után nem sokkal rongálták meg, ezen kívül az erózió is kárt okozott bennük. Ehnaton halála után a város megszűnt a királyi hatalmi bázis lenni, emlékműveit lebontották a következő uralkodók. Ehnaton nevét és képmását megsemmisítették. A határkősztélék feliratai feletti ábrázolásokat a pusztítás során törölték, a feliratokon belül a királyra való hivatkozásokkal együtt.

Kirándulásunk során ez alkalommal mi az A jelű sztélé felé vettük az irányt a Nílus nyugati oldalán. Nem kis fizikai megterhelés a sziklafalhoz feljutni. A többi sztélét ráadásul nehezebb megközelíteni, mint az A jelűt, ezért ez még könnyű terepnek számít, „csak” pár száz métert kellett a sziklafal lábához gyalogolni.

Claude Sicard öröksége

A francia jezsuita Claude Sicard atya nyomában jártunk, aki 1708 és 1712 között látogatta és fedezte fel Egyiptomot. A lyoni pap a jezsuita misszió felügyelője volt Kairóban. Jól ismerte a kopt nyelvet és az volt a célja, hogy Egyiptom koptjait katolikus hitre térítse.  Továbbá ő volt az első európai is, aki megtalálta az ókori Thébát, és azonosította a Luxori és Karnaki templom romjait is. Azon túl, hogy jelentős francia felfedezőként és tudósként emlegetjük őt, térképész is volt, így elkészítette a legkorábbi ismert európai által készített Egyiptom-térképet.

Az A betűvel jelölt sztélé felfedezése és a helyszín leírása is hozzá kötődik.

Még most is  felsóhajtok, amikor az odajutásunkra gondolok. Visszaemlékezve feledhetetlen az a száraz, perzselő hőség, amelyben ennek a napnak a végén utolsó erőmorzsáinkat felhasználva indultunk el és mégis szinte futva haladtunk a sziklaképződmény felé. Örömünket leltük abban a lehetőségben, amely szerint az érintetlen magasba mi akkor és ott feljuthatunk. Emlékeim szerint a gyors léptek alább hagytak a lépcső aljához érve, és a homokkal beterített lépcsőn már lihegve, nyögdécselve, lelassulva haladtunk felfelé. Sokszor visszacsúszott a lábunk a homokban, de nem adtuk fel. Megcsináltuk… felértünk, és amit ott átéltünk a mi életre szóló élményünk.

Az A jelű határkő sztélé

A látvány, ami fogadott: valóban nagyon megrongálódott, így az apró részletekre is koncentráltunk. Két szobormaradvány várt szemben. Tőlük jobbra pedig ott állott a sziklába vájt tőlünk jóval magasabb sztélé teljes terjedelmében. Felső részén a már ismert ábrázolás jelenik meg, amelyen Ehnaton, Nefertitivel Aton sugarai alatt látható. Gyermekeikkel együtt ábrázolják őket. Az Ehnaton uralkodási időszakára jellemző Amarna-kori művészeti stílus jellemző jegyei annak naturalizmusával ezen a sztélén is megjelennek. Azonban az eredeti színek már túlnyomórészt tova tűntek, alig fedeztünk fel, egy két foltot talán még találtunk.

Az alatta lévő szöveges részben Ehnaton város alapításáról tett nyilatkozata áll. A 6. évben állított tizenegy sztélé, köztük ez is, egy évvel az első három után készültek, ezért a szövegben már megjelenik, hogy Ehnaton már az épülő városban lakik.

Amint látogatásunk kimerítette kulturális kíváncsiságunk, megfordultunk, és lépteinkkel a homokon lefelé csúszkálva visszamentünk a buszunkhoz. Innen a Nílus völgye felé haladtunk, ahol a forróság elől menekülve hotelünkben meghúzódtunk, és a következő nap élményei előtt szobáinkba pihenőre vonultunk.